A geológiai történelem Kr. E. 4. században kezdődött, amikor Arisztotelész sziklákat és azok környezetre gyakorolt hatását tanulmányozta.
A geológia kifejezés az ókori görög GE -ből származik, ami a Földet és a Logót jelenti, ami tudományt jelent.
A 17. században Nicholas Steno, a dán tudós kifejlesztette a réteggráfia elvét, amely kimondja, hogy a legrégebbi sziklaréteg egy fiatalabb sziklaréteg alatt van.
James Hutton, a skót geológus, a modern geológia atyjának tekintik, mivel a sziklaciklusok elmélete és a több millió évig tartó geológiai folyamatok elmélete.
Charles Darwin, az evolúció elméletének atyjaként ismert, geológiai kutatásokat is végez, és bizonyítékokat talál a hosszú ideig bekövetkezett geológiai és biológiai változásokról.
A 20. század elején Alfred Wegener, a német meteorológus kidolgozta a kontinentális mozgalmak (Pangea) elméletét, amelyet később elfogadtak a tektonikus lemezek elméleteként.
1961 -ben John Tuzo Wilson, a kanadai geológus kidolgozta a tektonikus lemezek elméletét és bevezette a transzformációs hibát.
Az utóbbi években a műholdas feltérképezés és a megfigyelési technológia lehetővé tette a tudósok számára, hogy megtanulják és megértsék a Föld dinamikáját és a geológiát.
A geológiai vizsgálatok nagyon fontosak a természeti erőforrások, például a kőolaj, a földgáz és az ásványi anyagok azonosításában.
A geológia fontos szerepet játszik a természeti katasztrófák, például a földrengések, a vulkáni kitörések és az áradások megértésében és enyhítésében.
