A DNS -t először egy Friedrich Miescher nevű svájci tudós fedezte fel.
A DNS -t eredetileg nukleinnek nevezték, és olyan anyagnak tekintik, amelynek nincs fontos szerepe a testben.
A DNS -szerkezet felfedezését James Watson és Francis Crick 1953 -ban végezték.
A Watson és a Crick felhasználási adatait Rosalind Franklin és Maurice Wilkins által végzett korábbi kutatásokból.
A DNS -szerkezet két szálból áll, amelyek egy bázispáron keresztül vannak kötve.
A DNS alapjai adeninből, timinből, guaninból és citozinból állnak.
A gének a DNS részét képezik, amely genetikai információkat tartalmaz, amelyek szükségesek az organizmusok funkciójának és jellemzőinek szabályozásához.
A DNS a szülőtől a gyermekekig örökölhető a reproduktív folyamaton keresztül.
A DNS változásai olyan genetikai mutációkat okozhatnak, amelyek befolyásolhatják a szervezet működését.
A DNS felfedezése megnyitotta az utat a géntechnikai technológia felfedezéséhez és fejlesztéséhez, amely felhasználható a különféle betegségek kezelésére.
