Herodotusot, az ókori görög történészt, a történelem atyjának nevezik, mert ő az első személy, aki létrehozta ezt a kifejezést.
Thucydides, egy másik ókori görög történész, a Peloponnesus háború története című munkájáról híres, amelyet a nyugati történelem egyik legfontosabb történelmi művének tekintnek.
Ibn Khaldun, a 14. századi muszlim történész, Muqaddimah című munkája miatt a társadalmi történelem és a szociológia egyik atyjának tekintik.
Herodotus úgy véli, hogy a háborúban az emberek bátorsága és gyengeségei társadalmi osztályukból származnak, nem pedig a versenyükből.
A Thucydides a háború alatt megbetegedett, és elvesztette Athén tábornok pozícióját.
Ibn Khaldun létrehozta Asabiyyah fogalmát, amely az egység és büszkeség szellemére utal, amely egy csoportot motivál a túléléshez és a fejlődéshez.
Sima Qian, az ősi kínai történész, egy nagy történész írója, akit az ókori Kínában a legteljesebb és részletesebb történelmi műnek tartanak.
Sima Qian kasztrált és száműzött büntetést tapasztalt egy ősi kínai tábornok kudarcáról.
Tacitus, a római történész sokat írt a Római Birodalomról, és híres az Annals című munkájáról.
Tacitus a germán törzsekről is ír, és kultúrájukról és szokásaikról szóló fő információforrásnak tekintik.
