Az ókori Egyiptom olyan hely, ahol az orvostudomány először Kr. E. 2600 körül fejlődött.
Hippokratész a modern orvoslás atyjának tekintik, mert azt tanította, hogy a betegség nem átok vagy büntetés, hanem olyan oka van, amelyet azonosíthat és gyógyíthat.
A középkorban a kezelést orvosok és sebészek végezték, akiknek nem volt megfelelő ismerete az emberi anatómiáról.
A 16. században Andreas Vesalius, a belgiumi híres anatómiai szakértő új ismereteket vezetett be az emberi anatómiáról, aki elősegítette a sebészek készségeinek javítását.
A 18. században Edward Jenner oltást talált a himlőhöz, amely elősegítette a betegség halálának csökkentését.
A mikroszkóp felfedezése a 19. században segíti az orvosokat és a tudósokat abban, hogy megértsék a betegséget és a betegséget, amelyek jobban okozzák a betegséget.
A 20. században az antibiotikumok, például a penicillin felfedezése hozzájárult a bakteriális fertőzések miatt bekövetkező halálesetek számának csökkentéséhez.
A II. Világháború alatt az orvosi ellátás és az orvosi technológia gyorsan fejlődött a súlyos sebek gyógyítására és a csatatéren a halálesetek számának csökkentésére.
1967 -ben az első orvos sikeresen elvégezte a szívátültetést.
Az utóbbi évtizedekben az orvosi technológia, például az orvosi képalkotás, a robotika és a genetika megváltoztatta a betegség megértésének, diagnosztizálásának és kezelésének módját.
