Az ősi időkben a navigációt általában a csillagokra és a bolygókra támaszkodtak iránymutatásként.
A 15. században az iránytű felfedezése a kínai emberek elősegítették a tengeren történő navigációt.
Az ókorban a navigációt a szél, az óceánáramok és a tengeri madarak viselkedésének megfigyelésével is elvégezték.
A 18. században James Cook -nak sikerült megtalálnia a Húsvéti és a Sandwich -szigetek szigetét, és három expedíción feltárta a Csendes -óceáni régiót.
A 19. században a tengerben a navigáció egyre kifinomultabb volt a navigációs eszközök, például a szextánsok és a kronométer órák felfedezésével.
A 20. században a tengeren navigáció egyre modernált volt a GPS és a radar -technológia felfedezésével.
A II. Világháború alatt a navigáció nagyon fontos lett a háborús stratégiában, mivel képes meghatározni a hajók, repülőgépek és csapatok helyzetét.
Mielőtt egy modern tengeri hajót találtak, az ázsiai emberek bambuszból készült csónakot használtak a tengeren vitorlázáshoz.
Az ősi időkben a tengerészeknek egy egyszerű navigációs eszköz használatával kellett meghatározniuk a saját idejüket és a pozíciót.
Jelenleg a navigációt a föld- és légi szállításban is használják olyan technológiák segítségével, mint a GPS és a műholdas navigációs rendszerek.
