A faragás vagy faragás egy hagyományos művészet, amely évszázadok óta fejlődött Indonéziában.
A faragási művészetet általában fa tárgyakon, például szobrokon, domborművekben és díszeken végzik.
Indonéziában a faragást gyakran az épületek kiegészítésére vagy a háztartási bútorok dekorációjaként használják.
Az indonéz faragási művészek nagyon részletesek és finomak faragási technikáiról, például faragványokról, például faragványok a hagyományos házak ajtaján és ablakairól.
Indonézia egyes régiói megkülönböztető faragási stílusúak is, például Bali fa- és kőfaragási művészetekkel, és Jepara faragási bútorokkal.
Az egyik faanyag, amelyet gyakran használnak a faragáshoz, a teak, mert erős és tartós rostja van.
A fa mellett a faragáshoz használt egyéb anyagok, például természetes kő, márvány és gránit.
A faragott művészetet gyakran használják kiegészítő jövedelemként a vidéki közösségek számára, különösen olyan területeken, ahol olyan természeti erőforrások vannak, mint például fa és kő.
A faragást gyakran szuvenír tárgyként használják az Indonéziát látogató turisták számára.
Néhány indonéz faragó művészek nemzetközi elismerést nyertek, például Nyoman Nuarta, aki Baliban létrehozta a Garuda Wisnu Kencana szobrát, amely az indonéz turizmus ikonjává vált.
