A filmelmélet először Indonéziában jelent meg az 1950 -es években, amikor a film népszerűvé vált az emberek körében.
A filmelmélet Indonéziában gyorsan fejlődött az 1980 -as években, amikor sok egyetem filmtudományi programokat nyitott.
Az indonéz film elméletének egyik nagy alakja Arifin C. Noer, rendező és filmkritikus néven ismert.
Az indonéz filmelmélet gyakran a film társadalmi és politikai szempontjaira összpontosít.
Az íz vagy az érzés fogalmát gyakran fontosnak tartják az indonéz filmelméletben, és gyakran használják a közönség tapasztalatainak leírására.
Az indonéz filmelmélet gyakran figyelembe veszi a kultúra és a történelem kontextusát egy film értelmezésében.
A posztkolonializmus fogalmát gyakran használják az indonéz filmelméletben Indonézia és gyarmati országai közötti kapcsolat leírására.
Az indonéz filmelmélet gyakran kiemeli a nők szerepét a filmben, mind a főszereplő, mind a forgatókönyv és a forgatókönyvíró.
A helyi bölcsesség fogalmát gyakran használják az indonéz filmelméletben az indonéz kultúra egyediségének leírására egy film értelmezésében.
Egyes indonéz filmelméletek inkább a film technikai szempontjaira összpontosítanak, mint például a filmművészet és a hangtervezés, nem pedig a narratív vagy társadalmi szempontok.
